A korabeli paraszti kultúra jellemezte a régi ecseriek mindennapjait. Ennek megfelelően az ünnepnapok is a népi vallásosság, a paraszti világ jegyeit mutatják.

Születés

Az 1950-es évek előtt otthon szültek az asszonyok, a községi bábaasszony segített a szüléseknél.

Keresztelés

A gyermekeket általában a születésük utáni vasárnap megkeresztelték, a keresztelőn az édesanya nem vett részt, hiszen ekkor lábadozott. A keresztszülök, a rokonok és a bábaasszony vitték a gyermeket a templomba. Keresztelés után összegyűlt a rokonság, és együtt ünnepelt. A szülés utáni napokban az édesanyát és az újszülöttet sorra látogatták a rokonok előre elkészített ételeket hozva. Az ecseriek ezt a szokást úgy nevezték, hogy "enni vittek" az édesanyának. Az őslakosság körében máig élő hagyomány.

Asszonyáldás

A szülés után körülbelül két héttel az édesanyát elkísérte a templomba a bábaaszzony, ahol a plébános Isten áldását kérte az édesanyára.

Esküvő

A korabeli paraszti élet legjelentősebb eseménye a lakodalom volt. Ecseren - a környező települések közül kiemelkedve - igen szertartásosan, gazdagon ülték meg a többnapos lakodalmakat, melybe nemcsak a meghívott vendégek kapcsolódtak be. Az ecseri őslakosság körében ma is élő hagyomány, hogy a lakodalom előttti héten élelmiszer-kosárral keresik fel a házigazdát azok az ismerősök is, akik ugyan a vendégségbe nem kaptak meghívást, de hozzá kívánnak járulni a lakodalmi készülődéshez. Az esküvő napján a szertartás után a lakodalmas házhoz kísérte a násznépet a falu apraja-nagyja, akik késő estig figyelemmel kísérték a nagy eseményt. A házigazda borral és kaláccsal kínálta a kíváncsiskodókat. Igazi ecseri lagzi ma sem létezik "nézők" nélkül.

A három napos ecseri lakodalmasra figyelt fel 1946-ban az akkori ecseri kántortanító, Kemencei Ferenc, akinek ismerőse volt a neves néprajzkutató, Volly István. Volly érdemesnek tartotta az ecseri szokásanyagot arra, hogy művészi szinten feldolgozza. Ekkoriban az ecseri fiatalok nagy sikerrel szerepeltek Budapesten, a VIT-en. Sztancsik Józsefné Hajdú Anna visszaemlékezései szerint Rábai Miklós itt figyelt fel rájuk.

A közös Rábai-Volly-Maros együttműködés eredménye lett a világhírű Ecseri lakodalmas. 1946-ban Ecseren valódi esküvőkön forgattak, Langó Manci néni esküvőjét nézték meg, Hatlaczky Ferenc és Turcsik Mária esküvőjét vették filmre. Az ecseri lakodalmas nép által táncolt motívumokat építették be később a színpadi előadásba.

A Volly-Rábai gyűjtésben megtalálható a 60 éves Murár József által bemutatott huszárverbunk is, amit Murár bácsi mezítláb táncolt, mivel fájtak a lábai. Elmondása szerint gyermekkorában tanulta ezt a táncot olyan ecseri férfiaktól, akik részt vettek a 48-as szabadságharcban. Az ekkor készített gyűjtés tartalmazza a menyasszonyöltöztetés illetve a lakodalmas pontos leírását is.

1952-ben Ecseri lakodalmas címmel filmet is forgattak községünkben, ahol a Magyar Állami Népiegyüttes táncosai az ecseriek közreműködésével táncolták a régi táncokat. Szép verandás ecseri házak voltak a lakodalmas fő színterei, de a gyömrői községháza előtt is filmeztek. A filmen szépen látszik a Széchenyi utca akkori képe. Az azóta eltelt időben többször is felújították az ecseriek a híres lakodalmast és a falu utcáit végigtáncolva mutatták meg az érdeklődőknek az ecseri hagyományokat. Az egyik legarchaikusabb és legértékesebb zenei motívuma lakodalmasunknak az a dal, amely még ma is szinte minden ecseri lakodalomban felhangzik, amikor a násznép az esküvő után megérkezik a menyasszonnyal a vőlegényes házhoz:

Uz je dievca, az je náše
Napíme sa s plnej fláše
Uz je dievca, uz je náše
Napíme sa s plnej fláše
Dievca, dievca lastovicka
Lúbiv som ta od malicka
Ešte si len húsi pásla
Uz se v mojom srdci lásla.

Magyar megfelelője:
Már a mienk a menyasszony
Igyunk a teli pohárból,
Mi ezeket jól becsaptuk,
Mert a menyasszonyt elloptuk.

Ecseri lakodalmas bővebben

Szüreti mulatság

Korábban az ecseri határ egy részén szőlő termett. A Kálvária dűlő, a mai Arany János utca és környéke, illetve a Juhállás egy része is szőlővel és gyümölcsfákkal volt beültetve.

A szüret minden évben jelentős esemény volt Ecseren. Mára már csak a színpompás szüreti felvonulás maradt a szőlőtermesztésből, azonban ezt a hagyományt évről évre megőrzik az ecseriek. A szokás úgy kívánja, hogy a szüreti bíró és bíróné szerepét az adott évben utolsóként házasodott pár töltse be.

Temetés

A régi ecseriek életében különleges tartalommal bírt a temetés is. A halálhírt a lélekharang (csengő) megkondulása jelezte a falu népének (vizvánali). Másként jelez a harang férfi és másként nő halálakor. A halottakat saját otthonukban ravatalozták fel. A temetés előtti egy-két estén a rokonság összegyűlt a koporső körül, és együtt imádkozva búcsúztak halottjuktól. A temetési szertartást a pap a ház udvarán végezte, majd elindult a temetési menet a templomhoz, ahonnan gyászmise után érkeztek a temetőbe. Az 1960-as években felépült a községi ravatalozóház, a halottakat azóta itt ravatalozzák fel, a temetés előtti estén azonban az elhunyt házánál ezután is üsszegyűlt a család imádkozni. A halottsiratásnak ez a formája a hetvenes évek végén szűnt meg Ecseren.

A korabeli falu élete, ünnepei a katolikus egyházi év ünnepeihez szervesen kapcsolódtak. Ünnepi misék alkalmával és zarándoklatokon a fehárruhás és kékszalagos Máriás-lányok tartották vállukon az ecseri templom feldíszített Szűz Mária-szobrát.

Az újév mindig misével kezdődött a délelőtti órákban, ezután egymást köszöntötték a jóbarátok.

Vízkeresztkor vittek haza a pap által megszentelt vízből.

Gyertyaszentelő boldogasszony ünnepét mindig gyertyás körmenettel tartották.

A farsangi idő a bálozással telt. Szinte minden hét végén mulattak a fiatalok. Farsang utolsó három napján minden este szólt a rezesbanda. Sokszor a falu határától táncolva kísérték a zenekart az ecseriek.

Hamvazószerdán megkezdődött a nagyböjt, vége lett a vigalmaknak. A böjti idő péntekjein, illetve feketevasárnap (húsvét előtt két héttel) gyászba öltözve mentek az asszonyok a templomba. Egy héttel később, virágvasárnap, körmenettel emlékezett az egyház Krisztus jeruzsálemi bevonulására. A körmeneti szentelt barkát az ecseriek hazavitták és a verandán helyezték el, ahol egész éven át megőrizték. Nagycsütörtökről nagypéntekre virradó éjszaka csoportokban járták a falu keresztjeit az ecseriek, némán elmélkedve Krisztus kereszthalálán. Ezen az éjszakán még ma is találhatunk Ecseren az útszéli kereszteknél imádkozó embereket.

Nagypénteken hajnalban a lányok a patakban hideg vízzel mosdottak, hogy szebbek legyenek.

Nagyszombaton a reggeli órákban már zengtek a csütörtökön elnémult harangok. Egy régi hagyomány szerint ha a nagyszombati harangszóra megrázták a virágzó gyümölcsfák ágait, akkor bő termést várhattak. A délutáni mise után körmenettel ünnepelték Krisztus feltámadását. Húsvéthétfőn nem maradhatott el a locsolkodás, amit húsvét keddjén a lányok "sibálással" (vesszőzéssel) viszonoztak.

Szent Márk napján búzát szentel a katolikus egyház. A régi időkben ünnepi körmenettel vonult ki a falu népe a határba, hogy ott a pap megszentelje a sarjadzó vetést. Ma a templom falai között tartják ezt a szertartást.

Nagy napja volt a falunak a Szent-Antal napi búcsú. Ekkor a távol élő rokonok is hazalátogattak, hogy a délelőtti nagymise után együtt szórakozzanak a falu főutcájában felállított körhintáknál.

A hatvanas években még a Széchenyi utcában tartották a júniusi úrnapi körmenetet, ahol virágszirmok szórásával tisztelték meg az Oltáriszentséget. Akkoriban négy, téglából épített kápolna (búdka) díszítette főutcánka, melyek a Széchenyi u. 9., 14., 44. és a Zrínyi u. 29. ház udvarán álltak. A káponákat a kommunista ideológia nem nézte jó szemmel, így tulajdonosaik jobbnak látták elbontani a régi épületeket. Legtováb a templommal szembeni képolna állt, amit a hetvenes évek végén bontottak le.

Fontos esemény volt a falusi emberek életében a búcsújárás. Az ecseriek leginkább Nagyboldogasszonykor vagy Kisasszony napján zarándokoltak Máriabesnyőre. A többnapos zarándoklatra lovas fogatokkal indultak, szombati napon. Az éjszakát az idősebbek imádkozva, a fiatalabbak inkább szórakozással töltötték, a vasárnapi ünnepi misén azonban mindannyian együtt vettek részt. A körmeneten az ünneplőbe öltözött Máriás-lányok vitték templomunk Szűz Mária-szobrát.

Mindenszentek napján a templomból indult a körmenet a temetőbe, hogy együtt emlékezzenek halottaikra. 1959-ig, amíg a mai iskola helyén volt temetőt nem számolták fel, a halottak napi megemlékezést mindig ott tartották.

Adventben fontos esemény volt a Szentcsalád-járás. Minden utcában alakult egy-egy csoport, akik együtt imádkozva várták a karácsonyt. Idős ecseriek elmondása szerint a 40-es évek előtt csak szlovákul imádkozták ezt az ájtatosságot. A Szentcsalád-járás ma is élő hagyomány, azonban napjainkban máér magyarul imádkozzák, egy-egy szlovák énekkel színesítve.

Az alábbi szentének mindmáig fennmaradt, és minden adventben felhangzik Ecseren:

Pohválen Pán Jeziš Kristus
Moj spasiteli
Tu to malicku poboznost'
Sme dokonali
Prosíme Pannu Máriu
Nak nám dá šeckim noc dobru
Bi sme mohli zajtra ráno
Zdraví hore stat'
Ó krásna rajská ruzicka
Panna Mária
Jeziša Krista Maticka
V nebe Královná
Preukáz nám synáckovi
Ze sme mi Tebe slúzili
Po smrt' nak nám udeli
S Tebou bidleti.

Magyar megfelelője:
Dicsértessék Jézus Krisztus
Mi üdvözítünk
Ezt a kis ájtatosságot
Már elvégeztük
Kérjük a szép Szűz Máriát
Adjon nekünk jó éjszakát
Holnap reggel egészségben
Ébredhassünk fel.

Karácsonykor a gyermekek betlehemezéssel, tisztelték meg a falubelieket. Érdekes szokás volt, hogy a nagylányok énekléssel köszöntötték a legényeket. Karácsony estéjén a legényes háznak ablakainál énekelték köszöntőjüket.

Az évvégi ünnepek általában pihenéssel teltek, a rokonok, barátok egymást meglátogatták.

Aszódi Csaba András